Minap az egyik csoportos órámon felmerült egy szombat reggeli, sőt kora reggeli torna lehetősége. Nagyon szeretek tornázni, ráadásul ez egy jó is aktív, zenés gerinctorna lesz. A kezdés idejére való lelkes licitálás egyre korábbi időpontokat dobott. Én meg ijedtemben, amikor már az öt óra is szóba került – nem igazán szeretek korán kelni, főleg nem hétvégén -, mondom, hogy „áááá, nem is lenne jó, hiszen nem is egészséges!” Mire jött a jogos kérdés, miért is nem az !?
A tudományosan magyarázott válasz úgy teljes, hogy közvetlen a felkelés után rövid időn belül kezdett/végzett, intenzív hajlongásokkal járó mozgás az, amit nem baj, ha későbbre időzítünk.
A gerinc hossza ugyanis változik: a reggelihez képest este rövidebb lehet. Vagyis a magasságban akár 1-2 cm eltérés is lehet.
Mondom miért: a csigolyák között lévő porckorongok szivacsszerűen működnek. A környezetükből szívják fel a nedvességet, és ez a nedvességtartalom határozza meg a magasságukat. Minél nagyobb a nedvességtartalmuk, annál magasabbak, tehát a távolság a két csigolya között is sokkal nagyobb.
Napközben, az álló/ülő helyzetben a csigolyákra felülről érkező erő közelíti őket egymáshoz. Ekkor a porckorongokra ható kompressziós erő miatt azok vizet/nedvességet veszítenek.
Éjjel a gerinc is pihen. A porckorongok ilyenkor visszaszívják a folyadékot magukba, újra megduzzadnak. Így a csigolyák egymástól újra távolabb lesznek.
Amikor a csigolyák egymástól távol kerültek, a körülöttük lévő szalagok, ízületi tokok kifeszülnek. Ebben az állapotban nyilvánvalóan kötöttebbnek, feszesebbnek érezzük a gerincünket. A különböző irányú hajlások nem mennek olyan könnyen, nem esik jól csinálni. Ez nem csak nem jó érzés, hanem az ekkor végzett mozgások terhelik a feszes szalagokat és tokokat.
Szóval, legalább egy órát érdemes egy komolyabb tornával várni felkelés után. Természetesen a reggeli nyújtózkodás, kisebb átmozgatások, könnyű séta az mehet, még le is rövidítheti a hosszú várakozási időt! :)
Változtass, hogy változhass! Gyere gerinctornázni!
Szeretettel, Edina
Mindig tanul az ember, köszönöm Edina!